Egy éve december végén sikerült értékelni, és elmenni egy vállalkozói találkozóra, ahol célokról esett szó, és meg tudtuk határozni, hogy mit szeretnénk elérni.
Eltelt egy év. Még nem vettem elő a tavalyi listám arról, hogy miket is tűztem ki, viszont az utolsó hetekben biztosan nagy lépéseket tettem ennek irányába. Befektetésekben gazdag évem volt, ami azt jelenti, hogy hosszú távú célokért léptem. A francia tudásom még nem tökéletes, ellenben néztem filmeket, és beszélgettem barátokkal. Ma pedig elküldtem egy jelentkezést egy tanfolyamra.
Ma eljöttem M. barátommal Budapestre a ‘Mi lenne ha’ konferenciára, ahol fiatal előadók tartottak fejlesztő célú beszélgetéseket, amik előre viszik a gondolkodó embereket. Hasonlóan az önismeretre épül, bár sokat kell ülni. Akár talán én is tudnék egy ilyen beszélgetést tartani. Mégsem teszem még.
Sokszor feledkezünk meg mindazon tudásról amivel már rendelkezünk. A mai napon ezen tudás egy részének felélénkítésével foglalkozunk.
Tél van és csend. Hó most éppen nincs, ahogy halál sincs. Mégis nyugalom van.
Egyedül ülök itthon a nappaliban.
A mai napot teljes mértékben a nyugalomnak és a takarításnak szántam.
Reggel mostam. Ritkán esik szó a hétköznapi teendők szépségeiről, és nehézségeiről. Ahogy reggelente szoktam, meglocsoltam a virágaimat, és a takarítást előre jelezve a lakásnak, elkezdtem a kósza papírdarabokat egy halomra gyűjteni, hogy aztán majd mehessenek a szelektív hulladékgyűjtőbe mind. Meglátásom szerint az egész lakás reszketett a bizonytalanságban, hogy most vajon mindenol repülni fognak-e a rég nem használt tárgyak?
Így lett. Nem tudhatom, hogy ezen múlik-e, viszont a héten lefaragtam az életem néhány részét. A kevesebb néha több. Tanakodtam azon, hogy kellene-e írnom bármit is, bárhova az elhatározásaimról. Végül arról, hogy el fogom törölni a Facebook oldalam, írtam egy bejegyzést oda. Éreztem, hogy talán néhányan láthatnak ebben valamilyen drámai fellépést, amely figyelmet kíván, hogy beteljesüljön. Csak a barátokra gondoltam, és kellemesen csalódtam. Jól esett minden üzenet, amely egyébként nem jöhetett volna létre. Sokan elkérték a telefonszámom. Érdekes módon kevesebben adták meg. Valószínűleg tudják, hogy néha úszás előtt vagy után, ahogy sétálok keresztül a városon, telefonálni szoktam.
Pénteken, ahogy elhatároztam, felmondtam. Nem voltam jó helyen, amellyel hátráltattam a csapatom. Itthon is szerettem volna lenni, Kecskeméten. Hetente ötször vonatozni sok, bármennyire nem tűnik nagy szónak.
Most pedig, mivel a barátaim mind otthon vannak, egyedül ülök a nappaliban. Egy magyar lemezekkel díszített nemzetközi retró lejátszási listát hallgatok. Hiába, az idő szépítő hatása mellett, régen tényleg minden jobb volt.
Már megint hétfő. A szerda már kispéntek,
Mondják, kik igába hajtják fejüket.
Már nem kell sokat várni, csak öt nap,
És megint élni lehet gondtalan,
Kettőt.
Jó ez így?
Áldott és békés ünnepeket mindenkinek!
There is silence and winter. There is neither snow at the moment, nor death. Still it is peaceful. (Though it seems bizarre, there lines are references to a Hungarian poem from 1850. See Vörösmarty Mirály: Előszó)
I am sitting alone in the living room.
I spent the whole day with cleaning up and being calm. To begin with, I washed today morning. It is not happening often that people talk about the beauty or difficulty of the everyday life. Just as usually, I watered my flowers and to hint the cleaning events of today to the flat, I started to collect all the stray paper from all the places. Those went straight into the selective waste. I could feel the whole flat shake from the uncertainty, whether I would throw everything unnecessary and useless out?
That is exactly how it happened. I cannot know if this is what is going to make the change, but this week I left a lot behind. The less is sometimes more. I was wondering whether it was needed to announce anything, but ironic enough, I wrote a Facebook post. I felt that a few people may see some kind of attention seeking in this post. However, I only though about the friends, and it was a pleasant surprise after all to see the messages, that otherwise, most likely, would not have happened. Many people asked my number, less of them gave me theirs. They may know, that usually before or after swimming, when I walk through the city, I call people randomly, to ask how are they.
On Friday, as I promised myself, I resigned. I was not at the good place, which made the team suffer as well. I wanted to be home, in Kecskemét. To travel 5 times a week is a lot, though it may not seems to be so.
For the rest, now that my friends are at home. I sit alone in the living room, listening to a compilation of Hungarian and international retro hits. Anyway, the time can make everything nicer. Back in the days, everything was better.
Again Monday. Wednesday is the small-Friday,
They say, who suffer from the weekdays,
Don’t have to wait a lot, only five days,
And we can live again freely,
Two.
Is it okay like this?
Merry Christmas and a happy New Year for everybody!
Reggel zavaros gondolatok mellett kotorásztam elő a gondolatokat az elmém zugaiból. Nem tegnap volt, hogy reggel szántam rá magam az írásra, így talán ezzel a rövid, s kelletlenül szerény pokróccal tudom takargatni magam, ha nem érthető, miért összefüggéstelen pár sor.
A címben rejlő mondatot kaptam útravalónak. Balázstól a kedd esti koncertfilm után.
T minusz harmadik nap. Szombat este letörlöm magam a legnagyobb közösségi médiáról, amely a sötétségben nyugodtan hátradőlve hagyja, és feltehetően élvezi, hogy társadalmakat, emberi kapcsolatokat tipor a porban. Talán néha én is úgy éreztem, hogy tiporva voltam, ha nem is csak a média által. Mindenesetre szeretnék haladni anélkül, hogy saját magam tartanám vissza. Élni kellene egy keveset, és úgy érzem, ez kezdésnek nem rossz.
Ma ki kellett kapcsolnom a a premium előfizetésem, így mostantól lesznek reklámok ezen az oldalon is, bármennyire nem akarok hozzájárulni ehhez.
Nem használtam ki eléggé jól, amit kicsit bánok, miközben hálával is fogadom el a tényt: ember vagyok.
Ma nap közben tovább fontolgattam azt a gondolatot, amely a kedd esti koncert alatt vált világossá: lépnem kell. Élnem kell, és nem alvajáróként.
Holnap délután fel fogok mondani az új cégnél, ahol csupa jó-szándékú munkatársat kaptam, a munka maga mégis lélekölő.
Ez van most. Kaptam egy ajándékot, amely segít szembemenni az árral. A világgal nem szeretnék, mert az tele van csodával. Inkább a szürkeség ellen.
Előre csak előre…
This morning I was stumbling around in my mind to find the most thoughts to wright. It did not happen yesterday that I took the time and effort to enjoy and note down anything in my blog. This is the only excuse, I have if anyone understands and sees the illogical way of thinking between those lines.
The title is the sentence I got from Szabó Balázs after his concert on Tuesday (check out Szabó Balázs bandája).
T minus third day. I am going to delete my Facebook profile on Saturday, which in my opinion calmly lets the world fall apart in the dark, and I assume also enjoys to destroy societies, human relations. I may have been destroyed by media sometimes. Anyway, I just wish to go on my way without holding myself back. We have to live life well, and I think it is a good start.
Today, I had to turn off the premium subscription I had, so from now on, there are going to be advertisements until I can pay for it again, even though I hate the principle of useless advertisements. I haven’t used the premium features enough, which I regret a bit, but on the other hand, I have to accept the fact, I am only a human as well.
Today I considered more, what became clear on Tuesday night during the concert: I have to move. I want to live and not as a sleepwalker.
Tomorrow afternoon, I am going to resign at the new company, where I have met lots of nice people, but the job is still soul stealer.
This is it now. I have received a present, that helps me to go into the waves. I would not wish to go against the World as that is full of wonders, though against the greyness.
Alapvetően egy lerágott csont minden egyes olyan kép amelyet sűrűn, sokan teszünk ki az ablakba.
Már sok évvel ezelőtt megénekelte Ákos is, igazi magyar mentalitással, ahogy sokan mások, úgy ő is keresi az utat.
Mi magyarok sokat keresünk, de hajlamosak vagyunk nem találni semmit és ezen megakadni. Egyszer talán a HVG-ben olvastam egy érdekes idézetet Jókai Mór: Fekete gyémántok című regényéből:
A magyar pénzt “keres”, a német pénzt “érdemel” (Geld verdienen), a francia pénzt “nyer” (gagner d`argent), az amerikai pénzt “csinál” (to make money). Tökéletesen jellemző kifejezések. A szegény magyart mintha látná az ember, hogyan keresi a pénzt, melyik bokorban találhatná meg; a jámbor németet, ahogy izzad, dolgozik kézzel-lábbal, míg megérdemli azt a pénzdarabot; a könnyűvérű franciát, ahogy kockáztat és nyer, ha akad egy másikra, aki veszít; míg a nehézvérű jenki ül egyhelyben, s a körmét faragva csinálja a pénzt.
Ugyanezt a gondolatot megfordítva úgy érzem, a valóban nagy fontosságot élvező cél nem más, mint megtalálni az utat, és nem csak keresni azt. Bár már maga a keresés is elismerésre méltó.
Megtalálni a szépséget minden egyes napban, és azt mondani: Ma is megérte felkelni. Ma is történt valami, ami által a világ egy jobb hely lett, ami által nyugalomra sikerült találni.
Ez történik nap, mint nap. Néha szürkébben telnek ezek a nagyítóval töltött percek, néha pedig, mint egy hullám sodródik felénk a felismerés, és nincs más teendőnk, mint kitárt karokkal várni.
Basically it is already a picture which is used among all of us. The video, is a song of a Hungarian singer who is an icon for the end of 80s and 90s in Hungary. In this song he sings about looking for the way, just like many of us every day.
Hungarian people tend to be looking for something but then not finding anything and be desperate about that. I may have read a quote from the novel ‘Black diamonds of Jókai Mór’ in HVG once which said:
The Hungarian is looking for the money, (pénzt keresni), the German deserves it (Geld verdienen), the French wins money (gagner d’argent), and the American makes money. Perfectly describing expressions. It is so true, as if we could see the poor Hungarians, how they are looking for the money behind every bush; the calm German, how he sweats and makes every effort needed to deserve that money; the bohemian French who risks and wins if he finds an other that looses; while the serious yanke is sitting in a place and with his two hands makes the money.
Simply changing this idea the main goal cannot be anything else then finding and going on the way not just the process of looking for it. Though it is remarkable if someone is looking for it.
Finding beauty in every day and saying: It was worth to wake up today, because something has been done that made this world a better place, that helped to seek peace.
This is what happens every day. Sometimes these minutes are passing with a magnifying glass on a blurry gray weekday, but sometimes it comes in a form of a huge wave and the only thing we have to do is to enjoy it open arms.
This is how beautiful it is. Ilyen gyönyörű tud lenni az élet.
Ezt a videót csak erős idegzetűeknek ajánlom. Durva és szép.
This video is only recommended for the ones with calm minds. Harsh but nice.
Sűrűn szokott az ember várni, sokszor kell is várni, a kérdés egyedül az, hogy mire.
Én negyedik napja várok arra, hogy ne legyek láb alatt és valamit tudjak tenni. Egy irodában ülünk rengeteg munkával körülvéve, amiben nem tudom kivenni à részem, mert semmilyen hozzáférésem à helyi infrastruktúrákhoz. Sokak számára ez talán nem volna probléma. Az idő amit itt eltöltök, teljes mértékben fizetve van, valahogy mégis reménytelenül elpazaroltnak éltem meg ezeket a perceket tegnap délutánig.
A pozitív oldala ennek a várakozásnak, és annak, hogy látom mennyire nem készült fel senki arra, hogy nekem legyen mit tennem számomra egyetlen pontra vezet: nem fogok még egyszer felelőtlenül igent mondani az első felbukkanó lehetőségre, jobban mondva nem fogom hagyni az időmet elpazarolni. Hány mosolyt lehetett volna cserélni négy nap alatt? Hány embernek tudtam volna segiteni? Hány boldog pillanattal és emlékkel lehetett volna gazdagabb a világ?
Ezek a kérdések csupán a ‘mi lett volna ha?’ költőiségének köntösét veszik magukra. Felesleges ezt bármilyen formában öltöztetni.
A tanulság és tapasztalat miközben hallgattam a felsőbb középvezetőket beszélni az, hogy jelenleg még egy hatalmas mézes mázos cég profilja mögött is személytelenség és a félelem valamint hatalmi harcok többsége bújik meg.
Újra csak Az utolsó szamuráj című film képkockái vannak a szemem előtt.
Ahhoz, hogy tudni lehessen mikor nehéz és mikor gyönyör az élet, tudni kell, mi számunkra nehéz és mivel tudjuk elérni és értékelni a gyönyör különböző formáit.
Az élmények özönvízként árasztanak el, és fürdetnek meg az élet örömeinek áradatában.
Rómában vagyunk M. barátommal. Nem is akárhol, egy egyszerű szállón, hanem a Pápai Magyar Intézet épületében kaptunk a rektor vendégszobájában helyet. Ezek címek, amelyek szépek, címek amelyeket időbe telik megérdemelni.
Az olasz nyelv szépsége, a testbeszéd szabadsága inspirálóan hat az egyszerű bezárt magyar lélekre.
Tegnap elsétáltunk a Nem Katolikus Római Temetőbe, ahol megtaláltuk Keats és Shelley sírját is. Nyugalom áradt a kertből.
Délután bejártuk a híresebb turista látványosságokat, mégis a legmegnyugtatóbb és idillel átszőtt hangulata egy külvárosi térnek volt, ahol római gyerekek, igazi olaszok élték a hétköznapjaikat.
A harmadik napon már mi is kezdjük átvenni a város ritmusát. Tudniillik itt az ember bárhogyan tesz bármit, nem követ el nagy hibát, amíg ritmusban marad. Van egyfajta egyensúly az emberekben. A közlekedésben lévő járművek betartják a KRESZ – t de mégis másként vezetnek. Egyfajta kölcsönös bizalom, amellyel segítik egymás életét az emberek. Persze ha valaki többet vesz, mint amennyit ad, tehát megsérti ezt a nemes társadalmi normát, azt Isten segítse meg a rárótt bírság elviselésében.
Este elmentünk egy étterembe T. Atyával, M-al és S-el. Előbbi és utóbbi személy folyékonyan, szépen beszélik a helyi nyelvet. Ahogyan magyarról olaszra váltottak, úgy vetkőzték le egyszerű magyar gesztusaikat is. A pincérek csodás munkát végeztek. Amint beértünk nagy lelkesedéssel fogadtak bennünket, a lefoglalt asztal készen várt minket. Kétféle fehér bort izleltünk meg, a finom halvacsora mellé. Kifogástalan volt, úgy ahogy a tiramisu is, és megbabonázó volt látni, ahogy a főpincér minden nőt arconcsókol, minden férfival melegen kezet ráz, sőt az igazán közeli barátokat meg is öleli, csókolja.
Mindenkinek van egy hegye. Egy saját, szép hegye, amit hordoz magával.
Ez a hegy néha zöldebb, néha virágzóbb, néha kopárabb, és mindenkinek olyan amilyet magának összehord. Az élet megadja az alapot, de a szelet, mely formálja, mindenki maga fújja, a saját hozzáállásával.
Ezeket a szép vagy elhagyott hegyeket néhányan szeretik hátrahagyni, mintha ott sem volna, azokra az Atlaszokra, akik ezt tűrik.
A napokban egy olyan vihar volt, amely elmosta a befásult Atlaszok kétejeit, valamint segített letenni mások hegyeit.
Béke van. Nyugalom van.
Everybody has a mountain. An own, nice mountain that one carries with themselves.
This mountain is sometimes greener, sometimes more blooming, sometimes more bare, but for everybody it is just like one deserve. The life gives the basis, but the wind that shapes it is blown by one-self’s attitude.
Some like to leave these mountains behind as if they were not even there, for those Atlases who tolerate that.
These days there has been a storm which washed all the doubts away of these Atlases and helped to release the burden of other’s mountains.
It is a calm Thursday night. I was supposed to be home by this time already, however the bus from Visegrád had a bit of delay so I got the chance to wait in Budapest 2 hours more for my next train. More than lovely.
The training for mentors was more than great. Learning is really important, as well as getting to know new structures and frames.
Also could meet many incredible volunteers and I can hope, I helped them understand what they went through so far and give them the feeling that someone is always there if they need.
At the meantime it is already 23.45. Already in Nagykőrös.
One of the several forms of success I realized, is that I travel and make effort to help people and make the world a better place.
After waking up, I just went to the train station and met with O. We went to the airport for the new EVS-ers of Kecskemét. L. and A. are both kind and nice to speak. Even though we just sat in the pouring rain waiting for the rain, it all was okay.
This is the beginning of something again. Just like every day.
Miután felkeltem, egyenesen az állomásra mentem és találkoztam O. – val. A reptérre mentünk, hogy üdvözöljük a két új EVS önkéntest Kecskeméten. L. és A. mindketten nagyon kedvesek és barátságosak, már amennyire ezt az utazás fáradalmai után ki tudták mutatni. Én például elaludtam a vonaton hazafelé. Jó volt az esőben is ülni velük.
Ez valami újnak a kezdete, ahogy minden egyes reggel.
I cannot even remember when did I write in English for the last time. See Hungarian below.
Today is a good day.
I slept long, as I usually do these days. Working overnight is really exhausting. Smaller tasks like going to the shop, which are perfectly easy during the day, are actually impossible with night shifts.
I have been working at night since the 1st May for the first time in my life. In exchange of having less social interaction, I get paid really well. Though, money is not giving fulfillment. Sometimes I feel ashamed how easily do I get paid, simply because of kicking and destroying my daily routine. Literally, that is how it feels to work for an international company. The workload is not that huge. Contrariwise, I have pure 5-6 hours per night to spend in front of a computer.
What can one do in that much time?
– Watching series is one possibility. After finishing a few of them, like The Crown, Sherlock, Friends, Au service de la France, Marseille, there is not really a lot to see. – It is also learning, but not enough. Improving my French knowledge is also something of a useful activity. Actually on a long run, it is going to pay good, I suppose.
– Reading is also an effective way of spending time. “The power of habit” has been in my bag for weeks, and finally I am almost ready with it.
Still after a month spent without really seeing the Sun, or going to swim after a chill workday is difficult. The more I talk to people, even about working, mostly there is complaining and pity, that working is actually a bad part of life that we have to suffer through. I want to show a bit of light. It is not true.
Life can be amazing. Now it is almost 2 am and I am watching motivational videos. It is so easy to feel love, be enthusiastic and be proud of each other. People still tend to forget it, just like I do sometimes.
However check this video out:
It is simply amazing, how we have a lack of conversation every single day. I just want to make everybody sure, just like Jake did:
You are not alone.
Sometimes I feel like, being lonely and powerless is normal. It is not. There are always people around us that help.
Being hopeless is sad. There are days, when I look into a mirror, and start thinking about the time I did that the last time. It is nice to eventually see the person that looks back.
All the posts I normally write in Hungarian, are trying to represent the fact that there should be fight against racism, depression and hopeless. Luckily I have the fortunate situation of speaking several languages, so I can see further than the ones:
You know the people that you have in your life. No matter how good of a day you are having, they will bring you down, or no matter how bad of a day you are having, they will bring you even lower. You know what I am talking about.
I want to let you know, who read this. There are people speaking the same language. Speaking the same body- and love language. There are people that are not like them. Choose them wisely around yourself.
On Thursday morning, I saw a man on the train on the way to Kecskemét from work, and he was really deep in his thoughts. I asked him with a friendly voice:
Is everything okay?
I received an aggressive question:
Yes, why? Does it look like anything is not okay?
Could not really understand the person. Though gave him a smile after leaving.
What are we looking for?
I am looking for a circle of people that can work together. Stress, aggression and hopelessness is something to fight against. Because a smile of a sad person, and honest love can rule the world, and help overcome negativity and depression.
Let’s live a beautiful life. Let’s make a beautiful life.
A mai egy jó nap.
Sokáig aludtam, mint ahogy ezekben a napokban teszem. Éjszaka dolgozni több, mint kimerítő. Kisebb feladatok, mint például elmenni a boltba, napközben teljesen egyszerűek, habár ilyenkor szinte lehetetlen küldetés.
Május elseje óta dolgozom éjszaka, életemben először. Azért cserébe, hogy nincs társasági életem, nagyon jól meg vagyok fizetve. Mégis, a pénz nem ad elégedettséget. Néha szégyenlem magam, mennyire könnyen keresem, találom, nyerem a pénzt egyszerűen azért, mert felrúgom és tönkreteszem a napi rutinom. Ezekben a napokban ilyen érzés egy nemzetközi cégnek dolgozni. A munkamennyiség egyáltalán nem sok. Éppen ellenkezőleg, minden este van 5-6 órám, amit tisztán egy számítógép előtt saját magammal tudok tölteni.
De mit is lehet tenni ennyi szabad, mégis kötött idővel:
– Sorozatok megtekintése egy lehetőség. Pár érdekesebb végeztével, mint például a Korona, Sherlock, Jóbarátok, Franciaország szolgálatában, Marseille, nem sok érdekesség marad a megtekintésre.
– Szintén tanulás, de nem elég. A francia nyelvtudásom fejlesztése is egy nagyon hasznos tevékenység. Hosszútávon biztosan hasznos lesz.
– Nem utolsósorban pedig olvasni az egyik legjobb tevékenység. “A szokás hatalma” című könyv hetekig feküdt a táskámban, arra várva, hogy felüssem, és elkezdjük a közös utazásunk.
Egy hónap elteltével, ami alatt nem láttam sokat a Napot, és nem voltam úszni egy fárasztó munkanap után, látom, hogy az éjszakázás valóban nem könnyű. Minél többet beszélgetek emberekkel, annál többször hallok panaszkodást és sajnálkozást arról, hogy a munka az élet egy rossz része, amin keresztül kell szenvedni.
Szeretnék egy kis fényt láttatni az alagút végén. Ez nem így van.
Csak az első videót kell megnézni Jake Tyler-től.
Hihetetlen hogyan maradunk értékes beszélgetések nélkül nap, mint nap. Szeretnék, ahogyan Jake is, én is megnyugtatni mindenkit:
Nem vagy egyedül.
Néha úgy érzem, magányosnak és erőtlennek lenni normális. Nem az, Mindig vannak emberek körülöttünk akik szeretnek.
Reménytelennek érezni magunk nehéz. Vannak napok, amikor belenézünk a tükörbe, és elkezdünk gondolkozni, hogy mikor is néztünk bele a szemébe annak, aki visszanéz. Néha jól esik látni is őt.
Minden bejegyzésem amit általában írok arról szeretne szólni, hogy kell küzdeni a rasszizmus, depresszió és reménytelenség ellen. Szerencsés vagyok, mert beszélek más nyelveket, így Nick Vujicic videóját is értem. (A második az angol részben) – Hogyan lépjünk túl a reménytelenségen. Ő is azt mondja, hogy:
Tudod, mindig vannak azok az emberek az életünkben, akik attól függetlenül, milyen csodás napod volt, a padlóra küldenek. Attól függetlenül mennyire a padlón érzed magad, még lentebb nyomnak. Tudod miről beszélek.
Szeretnélek megnyugtatni téged, aki ezt olvasod. Vannak emberek akik ugyanazt a nyelvet beszélik, mint te. Test, és szeretetnyelvet. Vannak emberek, akik nem küldenek padlóra. Válaszd meg őket bölcsen magad köré.
Csütörtök reggel beült mellém egy üzletembernek tűnő férfi a vonaton, haza Kecskemét felé. Nagyon mélyen a gondolataiba volt merülve, és amikor megkérdeztem tőle:
Minden rendben?
Egy aggresszív választ kaptam vissza:
Igen, miért? Úgy nézek ki, mintha valami nem lenne rendben?
Nem igazán értettem meg őt, mégis egy meleg mosollyal köszöntem el tőle.
Mit keresünk?
Én tudom, hogy egy olyan Kör-t, ahol emberek tudnak együtt dolgozni. Stressz, aggresszió és reménytelenség valami, ami ellen harcolni kell. Egy szomorú ember önfeledt mosolya, és az őszinte szeretet tudja uralni a világot, és tud segíteni abban, hogy túllépjünk a negativitáson és depresszión.
Éljünk gyönyörű életet. Tegyük együtt gyönöyrűvé az életet.
Tegnap este nem mentem el barantázni. Több kérdés volt amik előnyt élveztek ezzel szemben. Nem akartam, hogy beleférjen az időmbe, pedig kell a mozgás.
Érdekesség, hogy hetek óta izgat annak a lehetősége, hogy magyar nyelvet taníthassak, és ahogy Petőfi is megírta már:
“Lám, csak jó az isten, jót ád,
Hogy fölvitte a kend dolgát!”
Pár napja volt szerencsém találkozni a vonaton egy nagyon tiszteletre méltó, számomra kedves személlyel I-nal. Ő maga keveset, de annál velősebben, méltósággal és nyugalommal beszél. Ha kicsit sudárabb, talán magasabb lenne, merném Deák Ferenchez hasonlítani, mivelhogy utóbbi személyről is hasonlókat lehet olvasni Széll Kálmánné Vörösmarty Ilona naplójában. Lehetne sokat beszélni arról, hogy miért szép a mi találkozásunk, két őszinte lélek találkozása, de ez talán nem volna érdekes másoknak. Annyi elég, hogy a szemében égő tűz, mint egy gleccser mögött élő mozgás nem látszik lankadni hosszú évek után sem. Emlékeztet Antonióra, bár nekik fogalmuk sincs erről.
A téma pedig, amiről órákat tudtunk eddig minden reggel társalogni a magyar és minden más idegen nyelv volt. Szinte igazolás és ajándék minden perc amit beszélgetéssel töltöttünk, mert ezek mind motiválnak arra, hogy igenis tanulni, és igenis folytatni kell ezt a rögös úton való túrát. Pontosan, hogyan fogalmaznám meg, mire is gondolok? Kosztolányi írta:
Nincs nála nagyobb jó,
mert ez a kincs.
Úgy hívják: élet.
Értelme nincs.
Rengeteg tapasztalatot osztott meg egyes szavaival, hiszen ő diplomatákat tanít magyar nyelvre. Be kell vallani sokat segített abban, hogy megértsem magam is. Bár ebben valójában nekem van sok tennivalóm.
Tél van, hószakadás.
Belül tenni akarás,
és tavasz.
A szünet teszi még értékesebbé azokat a pillanatokat amikor ő maga nincs jelen. Amikor jelen van, mindenki gondolkozik, hogy mi hiányzik, ha pedig nincs jelen, senki nem gondol rá. Egy bizonyos pontig.
Nem lehet szünet nélkül élni, tanulni,tenni. Talán semmit sem lehet szünet nélkül.
Hosszú szünetet hagytam és gondolkoztam. Olyan volt ez a február, mint egy hatalmas hullám, aminek bátran nekivág a surfdesk-án állva az ember, aztán hirtelen elveszti az irányítást.
Elmerül. A víz alatt, ahol egy pillanatra megszűnik minden. Nincs más, csak a szorító nyomás, a tüdő mely követel, a víz, mely átölel és elnyel valamint jobb esetben egy Napsugár mely még ebben a nehézségben is Mosolyra fakaszt.
A víz alatt jártam és elvesztem. Sodródtam.
Hosszú beszélgetések és reggelik közösen. Valami ilyesmit szeretnék és jó volna ha nem egyedül kellene hozzá megterítenem. Persze, az még jobb, ha Veled lehetne, az igazán a Csillag lenne amelyen megérné landolni, még ha a holdat is célozza az ember. Aggódni nem kell, eszembe sem jutna mellé disznót vágni, sőt, sok-sok zöldséget tennék az asztalra.
Mozogni kell. Ez egy törvény, mert amig hullámzott, én nem mozogtam, és ez látszik is rajtam. Csak az élet hulláma sodrott arra, amerre akart.
Stabilitás. Erre szeretném hinni, hogy törekszem. Már csak három hét, és stabil lakásban leszek – leszünk.
Tánc. A tánc fontos. Táncházban jártam, de nem táncoltam, csak csodáltam a táncot. Tegnap végre elmentem újra. Egy óra alatt felületesen be kellett hozni sok óra anyagát. Kihívás van benne, nem könnyű. Ettől is szép.
Ma barantázni megyek. Ott sem jártam hosszú idő óta.
Fejlődni kell. Testben, lélekben, szellemben. Különben az idő csak telik.
A la recherche du temps perdu- Hetek óta érzem, hogy vonz a könyv.
Pénteken beszélgettünk P-vel. Jó volt, sokan hallgatták. Egy ifjúsági bálon konferáltunk. A harmadikon. Örülök, hogy van nekem.
Többet kellene mosolyogni az embereknek. Többet kellene szeretni is, es biztos.
Arra a felismerésre kellett jönnöm, hogy a társadalom legnagyobb része nem szeret lélegezni.
Felkelünk hétfő reggel és veszünk egy nagy levegőt. Visszafekszünk még egy percre, amiből lesz egy óra. Késésben vagyunk. Rohanunk. A levegőt visszatartva.
Még egy kicsit, és itt a hétvége.
Még egy kicsit és majd jó lesz. Közben kiabál minden kép, minden ‘my story’ minden #insta, hogy NÉZZÉTEK ÉN MÁR MÁSFÉL ÉVE NEM LÉLEGZEM.
És erre általában büszkék vagyunk.
Igaz ez Magyarországra, úgy ahogy Olaszországra, Portugáliára vagy Lengyelországra.
Talán ez a jelen kor népbetegsége.
Mi van akkor, ha én nem akarok beteg lenni?
Még egy kicsit, nem olyan rossz ez. Elvégre, csak nem szabad levegőt venni, de közben annyiszor mutogathatom, hogy minden csodás, hogy mit számít ez?
Még egy kicsit, már szerda. Lassan péntek és akkor végre egy kicsit lehet.
Today after a light morning of work and discussing the details about the communication between us, we went to Lisbon to ask the local young people what do they do to be active, how do they spend their time and take part in democracy.
Some nice pictures are here:
We had the chance to visit the local scout club:
and most importantly, could go into a book store to buy The little prince
As well as visited the Fine Arts University of Lisbon
On the way back I had a nice discussion with D. listening to music and enjoying being a bit tired.
09.53. One would think that life is so slow, and it happens with me as well especially on Thursdays, that I am bit more lazy, I tend to stay in bed longer, just like today, but I suppose that is when my body has the time to rebel a bit against the system that we use. Waking up 5.40 every other morning is a bit tiring.
However, around 10 o clock it would be a bit too early to to call today a day, though I have my plans for it, but this time it is the previous two days that I mean.
Tuesday went super cool. I had lunch with O. After giving a lot, and not having enough feedback I got a bit tired, and it is always a pleasure to speak with him and see the bright side of life for a moment. Tuesday went super also because I bought 2 big A/2 paper and a few markers, and with F. we did make the goals and plans for 2018.
If you have never grabbed a marker before and done it, you can do it anytime. I am not going to use any adjective to describe how it feels to see all your goals next to each other.
One picture about the beginning.
Wednesday passed also as fast as a lightning. Going to Budapest, working until 2.30, then doing some test for the driving license and having a nice walk in Budapest with T. The little we know how amazing goals do people around us have.
Walking back kind of next to the river side, in the rain, saw the Parliament, which is really fascinating with all the lights, but at the same time it is controversial to feel and know what kind of decisions are made there.
On the small street next to Jászai Mari tér, had 15 minutes more until I met N. a friend of mine, and went into an antique shop.
Check out the photos about all the hidden ‘treasures’ they had there.
The person working there tried to convince me that this violin was genuine Stradivari. Let’s just say We cannot know. It was really nice to play on it a few notes though.
Also having met N, we had a nice bubble te(?) or how it is called which was an experience to have. I did not indicate whether a good or a bad one. Just stick to that.
Walking through the city and going to a Baranta training in Budapest is surely special. Never before did I have a long rode in my hands, which made it a bit difficult to use them, but surely one strongly useful skill to have. Of course it still has to improve a lot.
Catching the train back to Kecskemét, and being a bit lazy I just watched 3 episodes of Friends. I am a fan, and just cannot stop that.
Getting of the train there was M and his friend, and we decided to have something to eat as i was really hungry, and they were thirsty for a beer. Also had a nice conversation with the lady working there.
Being home late after 23.00 is not a goal to do, as normally I sleep this time but after talking with P. as well for an hour at least, could not help that I woke up at 9.25
Already have my list together for today and tomorrow as well.
Just an old music that I have not listened for a while:
Today is Tuesday. I woke up at 08.36, after sleeping 8 hours and still feel tired a bit physically, which is no wonder besides the fact, that I worked on Friday, Saturday, Sunday, and Monday as well, which was combined with my trains being late, not sleeping my average 7 hours, walking around in Budapest, sleeping in a hostel, and having a really nice conversation yesterday with my sister and P.
As I woke up, I did the routine I am trying to get used to, and wrote my dreams down, so that it stays, and later on I can see, what my brain thinks when Itt processes all the impulse that I get during the days.
Meanwhile I am enjoying the sound of the raindrops on our windows, listening to P. Still sleeping, and trying to process what I went through during the night, I hear a huge noise.
A child is crying. Most likely he got hit by the mother whose voice is crashing through the walls of the house.
Shouting, crying, stress, pain, aggression.
Why?
Why is it still a method? Why cannot we simply educate people emotionally and raise them to have empathy?
Why should people live between these conditions?
Why is that in the majority of the Hungarian citizens considers hitting a child a raising method.
Scars, pain, Hopelessness
That is all this situation can cause.
And what can I do? I cannot walk by and give them a lesson about empathy!
That can be one aim of a my projects, and plans for this year already. Organise and be responsible for projects where people can learn these skills. Maybe start an entrepreneurship about being a trainer and helping these kind of people ad well.
I want to help. I want to make a change.
I want people to enjoy mornings, just like I got to enjoy them.
The last day of the year is today. There are many people making a huge party out of these occasions, but in fact this is the same kind of day then what we have the whole year.
Yesterday I went to the birthday of a really good friend of mine. We were in Grund, so I stayed in Budapest in the hostel that is really friendly. I love the stuff there.
Funny facts, how life can organise everything for us. Walking back to te company, for my luggage, and the way back to the hostel I met M. We met in The Hague and have not seen each other for more than half a year.
Life is beauty.
However I got back to the hostel around 1.40, so I could not sleep enough, which is a weak point of mine, but energy just flows around.
I have been walking down the street from Arany János utca to Deák Ferenc tér, when a father and son asks me because of my big bag, where do I travel and where am I from? Funny question as I am from here and they were here from India for a holiday.
Meanwhile listening to this chilling music.
Their smile and the nice small conversation we had was amazing.
Now heading to a planning meeting, which is going to be undoubtedly fruitful.
Once again. Life is beauty.
P-vel tartunk vonattal a Nyugati pályaudvarra. Kőbánya-Kispest előtt vannak csövek, amelyek valamit szállítanak. Aki Kecskemét felől szokott erre vonatozni az ezzel tisztában van.
Sok kérdést tárgyaltunk, ám az emberi test kifejezi szükségleteit, így ő elaludt. Én is valami félálom szerű állapot határán ülve veszem észre a feliratot a csövön.
HALLOD?
Tele a világ problémákkal. Olyan problémákkal amiket maguk az emberek okoznak. Gondoljunk csak a környezetszennyezésre, a Tiszára, a Dunára, a Drávára. Gondoljunk az erdőkre, amik már szinte teljes mértékben eltűntek.
Nekem fáj
Nekem kevés
Nekem sok
Nekem nincs
Nekem kell
Hol van itt a tudatosság? Az élet gyönyörű ha hagyjuk, hogy az legyen és nem nehezítjük meg magunknak.
A világnak mi fáj?
A világnak mi kevés?
A világnak mi sok?
A világnak mi nincs?
A világnak mi kell?
Talán csak gondolkozó emberek. Pontosabban, a jövővel és a természettel foglalkozó emberek.
Minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár.
Minden embernek szüksége van a természetre, de a természetnek nincs szüksége minden emberre.
HALLOD?
Szabó Balázs bandája – Nincs idő
10.57 Do you hear that?
With P. we are heading towards Nyugati railway station. There are a few tubes before Kőbánya Kispest that transfer something. The ones that travel from Kecskemét to Budapest with train surely knows it.
There have been many topics that we discussed, though the human body expresses its needs, so he fell asleep. I was also just sitting in a state of some kind of subconsciousness when I saw the sing on the tube.
HALLOD? (Do you hear that?)
The world is full of problems. Problems that are caused by people.
Think simply about pollution, the Tisza, the Danube or the Drava. Think about the forests that are disappearing because of deforestation.
It hurts me
It is not enough for me
It is too much for me
I do not have it
I want it
Where is the consciousness here? The life can be beautiful if we let it be and we do not make it hard ourselves.
What does hurt to the world?
What is little for the world?
What is too much to the world?
What is the world lack of?
What does the world need?
Maybe just conscious people. More exactly conscious people about the future and nature.
Every bug is an insect, but not every insect is a bug.
Every person needs the nature, but the nature does not need any person.
HALLOD?
10.57 Hoor je dat?
Wij zij onderweg naar Nyugati treinstation. Er zijn meerdere pijpen voor Kőbánya Kispest die leveren iets ergens heen. Iedereen die is hier op reis van Kecskemét naar Budapest weet het zeker.
Wij hebben dat over veel kwesties, toch heeft de lichaam noodzaken, dus viel hij slapen. Ik ben ook in een soort van onderbewust geweest toen ik de schrift op de pijp.
HALLOD? (Hoor je dat?)
De wereld is vol met problemen. Problemen die door mensen veroorzaakt werd. Denk gewoon aan milieuvervuiling, de Tisza, de Donau of de Drava. Denk aan de bossen, die zijn bijna helemaal verdwenen.
Ik heb daaraan pijn
Ik heb er weinig
Ik heb er te veel
Ik heb niets
Ik wil dat
Waar is hier het bewustzijn? Het leven is mooi als wij dat laten, en wij bemoeilijken dat niet onszelf.
Wat scheelt de wereld?
Wat is er weinig voor de wereld?
Wat is er te veel voor de wereld?
Wat heeft de wereld niet?
Wat heeft de wereld nodig?
Miscchien gewoon mensen die bewust zijn. Nauwkeuriger mensen die bewust zijn over de toekomst en over het milieu. Die zorgen over de toekomst.
Elke kever is een insect, maar niet elk insect is een kever.
Elke persoon heeft de natuur nodig, maar de natuur heeft niet elke persoon nodig.
A mai nap pihenéssel, kikapcsolódással és a végén mozgással telt.
Van egy baráti csapat, akikkel járunk focizni minden csütörtökön. Belgiumban is ezen a napon jártam, úgy látszik a jó szokásokat megtartja az ember, bár Ronseban érdekesebb volt a kommunikáció.
Most P. – vel à földön fekve élvezzük a kellemes fáradságot.
During the last days I was lucky enough to travel through the country to see my family and at the moment I am travelling to Budapest to work.
It has been more than challenging to travel 9 hours altogether, and see the bus drivers who work even during Christmas, for the people like me.
What keeps people to get up and move? That question is in my mind day to day.
For three days, I have not waken up on time, and did not feel bad, because I have been with good people, and we enjoyed our time together.
How you start your day when you wake up, is how you start the rest of your life
Reading is really important, and I am grateful for the fact, I have the possibility to read. The following are quotes from morning motivational videos. Never thought I would ever become a person that watches such videos as first in the morning, but indeed they are eye-opening:
“How you make your money is more important than how much you make”
“You are never going to be ready to make that hard decision, you are never going to feel like getting out of bed.”
Why do we wait with having a good life? Why do we make this system, that is full of disappointment and lacks happiness, alive?
In the “Grass book” from Weöres Sándor my favourite qoute is about compulsions:
“In my whole life they want me to talk about everything i do not know,
And they want me to tay quiet about the things I know”ű
A vonat zakatol Budapest felé. Szeretek reggelente vonatozni, igazán kikapcsol, akárcsak a jó beszélgetések. Tegnap este sokat beszélgettünk P. – vel nagyon jó hangulatban.
Odakint köd van, ilyenkor nem nehéz elveszteni a célt ami felé tartunk. Kecskeméten még nem, de Cegléden már esik a hó.
Szerencsére ilyenkor akad egy jó könyv, egy jó zene, ami segít emlékezni. A kis herceg is gondozott egy szép rózsát, ami hiú volt, de nagyon szép és szerető. Most A boldog herceget olvasom, amiben egy csalogány segít egy rózsának átvészelni a telet.
A rózsák szépek. Kíváncsian várom, én mikor válok herceggé.
07.04 in the morning
The train is on its way to Budapest. I feel really relaxed every time I take the train to work, just like at the times I have a nice conversation. Yesterday night we had a nice long discussion in a really good mood.
It is foggy outside, and easy to loose focus on our goals that we try to reach. In Kecskemét not yet but in Cegléd it was already snowing.
Fortunately there is an intriguing book, a pleasant music that helps to breath. The little took care of a nice rose that was a bit vain, but beautiful and loving. I read The happy prince and other tales, in which a nightingale helps a rose to live through the winter.
The roses are nice. I am waiting for the time when I am going to become a prince.
Magam is kétségek között vergődve próbálom megválaszolni ezt a kérdést.
Valószínűleg azon emberek miatt, akik szintén szoktak kétségek között lenni, és legfőképpen azok miatt, akikkel a mindennapok szürkesége mellett színt vittünk eddig is egymás életébe. Velük sokszor fejtegettem gondolatokat és most, hogy ez a beszélgetés egy fizikai térben nem valósulhat meg, íme egy virtuális ‘platform’ a gondolatok megvitatására.
Hogy milyen gondolatokéra?
Például arra, miért is nem tudok a ‘platform’ helyett egy szép magyar kifejezéssel előállni, miközben csodának tartom, hogy magyar lehetek, és magyarul tudok beszélni.
Persze nem lehet szó nélkül hagyni, hogy egy kis önzőség is van bennem, amikor ezeket a sorokat elkezdem leírni. Hosszú idő óta vágyom arra, hogy az évekkel későbbi énem, megköszönhesse magának, amiért vissza tud tekinteni, hol is tartottunk évekkel korábban.
Ezért.
Miről?
Talán szó lesz eseményekről, rólam, és biztosan szó lesz magáról az életről, arról hogyan is látja egy ember a világot, ami körbevesz minket nap, mint nap.
Erről.
Why?
I am also standing in between doubts while trying to answer this quetion.
Probably because of those people, who are also standing in between doubts sometimes, and especially because of those, who we already helped each other to bring some bright colours to the greyness of the every day life. With them, we used to have interesting conversations, and now since it cannot happen physically in one space, here is this virtual ‘platform’ to discuss.
Discuss what?
For example that, why am I not able to come up with a uniqe Hungarian expression insteed of ‘platform’, meanwhile I find it a wonder to be and to be able to speak Hungarian,
Of course we cannot leave the fact unsaid, that I am also a bit selfish when I start to write these lines. It has been a long time since I have been waiting for the moment when my future personality will have the possibility to give thanks for himself for being able to look back at all the stages, that we have lived through together.
Because of this..
About what?
Maybe about events, me, but for sure about life, and about how can a person observe this world, which is surrounding us day by day.
Life is beauty, life is hard 