Tél van és csend. Hó most éppen nincs, ahogy halál sincs. Mégis nyugalom van.
Egyedül ülök itthon a nappaliban.
A mai napot teljes mértékben a nyugalomnak és a takarításnak szántam.
Reggel mostam. Ritkán esik szó a hétköznapi teendők szépségeiről, és nehézségeiről. Ahogy reggelente szoktam, meglocsoltam a virágaimat, és a takarítást előre jelezve a lakásnak, elkezdtem a kósza papírdarabokat egy halomra gyűjteni, hogy aztán majd mehessenek a szelektív hulladékgyűjtőbe mind. Meglátásom szerint az egész lakás reszketett a bizonytalanságban, hogy most vajon mindenol repülni fognak-e a rég nem használt tárgyak?
Így lett. Nem tudhatom, hogy ezen múlik-e, viszont a héten lefaragtam az életem néhány részét. A kevesebb néha több. Tanakodtam azon, hogy kellene-e írnom bármit is, bárhova az elhatározásaimról. Végül arról, hogy el fogom törölni a Facebook oldalam, írtam egy bejegyzést oda. Éreztem, hogy talán néhányan láthatnak ebben valamilyen drámai fellépést, amely figyelmet kíván, hogy beteljesüljön. Csak a barátokra gondoltam, és kellemesen csalódtam. Jól esett minden üzenet, amely egyébként nem jöhetett volna létre. Sokan elkérték a telefonszámom. Érdekes módon kevesebben adták meg. Valószínűleg tudják, hogy néha úszás előtt vagy után, ahogy sétálok keresztül a városon, telefonálni szoktam.
Pénteken, ahogy elhatároztam, felmondtam. Nem voltam jó helyen, amellyel hátráltattam a csapatom. Itthon is szerettem volna lenni, Kecskeméten. Hetente ötször vonatozni sok, bármennyire nem tűnik nagy szónak.
Most pedig, mivel a barátaim mind otthon vannak, egyedül ülök a nappaliban. Egy magyar lemezekkel díszített nemzetközi retró lejátszási listát hallgatok. Hiába, az idő szépítő hatása mellett, régen tényleg minden jobb volt.
Már megint hétfő. A szerda már kispéntek,
Mondják, kik igába hajtják fejüket.
Már nem kell sokat várni, csak öt nap,
És megint élni lehet gondtalan,
Kettőt.
Jó ez így?
Áldott és békés ünnepeket mindenkinek!
There is silence and winter. There is neither snow at the moment, nor death. Still it is peaceful. (Though it seems bizarre, there lines are references to a Hungarian poem from 1850. See Vörösmarty Mirály: Előszó)
I am sitting alone in the living room.
I spent the whole day with cleaning up and being calm. To begin with, I washed today morning. It is not happening often that people talk about the beauty or difficulty of the everyday life. Just as usually, I watered my flowers and to hint the cleaning events of today to the flat, I started to collect all the stray paper from all the places. Those went straight into the selective waste. I could feel the whole flat shake from the uncertainty, whether I would throw everything unnecessary and useless out?
That is exactly how it happened. I cannot know if this is what is going to make the change, but this week I left a lot behind. The less is sometimes more. I was wondering whether it was needed to announce anything, but ironic enough, I wrote a Facebook post. I felt that a few people may see some kind of attention seeking in this post. However, I only though about the friends, and it was a pleasant surprise after all to see the messages, that otherwise, most likely, would not have happened. Many people asked my number, less of them gave me theirs. They may know, that usually before or after swimming, when I walk through the city, I call people randomly, to ask how are they.
On Friday, as I promised myself, I resigned. I was not at the good place, which made the team suffer as well. I wanted to be home, in Kecskemét. To travel 5 times a week is a lot, though it may not seems to be so.
For the rest, now that my friends are at home. I sit alone in the living room, listening to a compilation of Hungarian and international retro hits. Anyway, the time can make everything nicer. Back in the days, everything was better.
Again Monday. Wednesday is the small-Friday,
They say, who suffer from the weekdays,
Don’t have to wait a lot, only five days,
And we can live again freely,
Two.
Is it okay like this?
Merry Christmas and a happy New Year for everybody!
Life is beauty, life is hard 