A boldogság és meglepetés minden pillanatban velünk van. 

Sok idő telt el a legutóbbi írásom óta. Lényegében január eleje óta Budapesten töltöttem majdnem minden időmet, mégsem éreztem magam jól. Dolgoztam egy szervezetben jó emberekkel, ellenben olyan munkában amire alkalmatlannak érzem magam. Ez a mai napig így van, mégsem ez az ami írásra késztet újra. 

Csütörtök délután óta Csongrádon voltam a volt osztálytársaimmal. Nagyon kellemes hétvége volt. Sokat úsztunk, olvastam és még jól is éreztem magam, hosszú idő után először. 

Pár hete elhatároztam magam, hogy hazaköltözök Kecskemétre, ami nagyon  sok boldogsággal tölt el. Várom, hogy számomra kedves emberekkel legyek körülvéve, hogy el tudjak járni úszni a dombhoz, hogy el tudjak járni focizni és, hogy újra boldogan kelek fel reggelente. Ez nem a város miatt, mint inkább magam miatt is lesz így. Ez a változás magamban már elkezdōdött. 

Pár perce pedig Karáról találkoztam Szűcs Levivel, akivel soha nem volt személyes kontaktom, annak ellenére, hogy mindig csodáltam mennyire daliás, ‘leventés’ volt. Szemeiben, mintha a múlt szemébe néztem volna. Öröm töltött el. Ő nem ismert meg, de ez nem csökkentette a boldogságom. Talán most ő is gondolkozik rajtam, és majd végül eszébe jut, hogyan is játszottam a húgával, Gerdával az óvodában. Ki tudja. 

Mindenesetre most Kengyel felé tartva örülök, hogy van Tecám, és örülök, hogy van hova mennem, ahol mosollyal fogadnak. 

Az élet mégis szép. Bármennyire hajlamosak is vagyunk néha elfelejteni. 


Aktuális ‘

Ember az embertelenségben

Szivemet a puskatus zúzta,
Szememet ezer rémség nyúzta,
Néma dzsin ült büszke torkomon
S agyamat a Téboly ütötte.

És most mégis, indulj föl, erőm,
Indulj föl megintlen a Földről!
Hajnal van-e, vagy pokol éjfél?
Mindegy, indulj csak vakmerőn,
Mint régen-régen cselekedted.

Ékes magyarnak soha szebbet
Száz menny és pokol sem adhatott:
Ember az embertelenségben,
Magyar az űzött magyarságban,
Újból-élő és makacs halott.

Borzalmak tiport országútján,
Tetőn, ahogy mindég akartam,
Révedtem által a szörnyüket:
Milyen baj esett a magyarban
S az Isten néha milyen gyenge.

És élni kell ma oly halottnak,
Olyan igazán szenvedőnek,
Ki beteg szívvel tengve-lengve,
Nagy kincseket, akiket lopnak,
Bekvártélyoz béna szivébe
S vél őrizni egy szebb tegnapot.

Óh, minden gyászok, be értelek,
Óh, minden Jövő, be féltelek,
(Bár föltámadt holthoz nem illik)
S hogy szánom menekülő fajtám.

Aztán rossz szivemből szakajtván
Eszembe jut és eszembe jut:
Szivemet a puskatus zúzta,
Szememet ezer rémség nyúzta,
Néma dzsin ült büszke torkomon
S agyamat a Téboly ütötte.

S megint élek, kiáltok másért:
Ember az embertelenségben.

1916. szeptember

Yellow sun

Az elmúlt napokban nem volt jó kedvem. Sőt. Minden eltelt hét olyan mint egy hullámvasút. Az, hogy Barnabással még most sem beszélgetünk nagyon beárnyékolja a hétköznapokat. Par perce viszont a boldogságomhoz elég volt sétálni a metróhoz, élvezni a napsütést és zenét hallgatni. Annyira hihetetlen, hogy pár ilyen apróság elég ahhoz, hogy jó kedvem legyen, és ez mégsem sikerül mindig. 

Ma találkozom Mónival is, amit nagyon várok. Jól esik néha látni, mennyien vesznek körül akik kedvesek és szeretnek. 

Boldognak lenni bizony jó

Szeretek néha gondolkozni az idő kérdésével. Néha egy-egy óra sehogy sem akar eltelni, most pedig észrevettem, hogy a legutóbbi írásom óta újra eltelt minimum pár hét. Íme hát egy feljegyzés magamnak arról, hogyan is teltek az elmúlt napok.

Már több mint 2 hónapja dolgozom Pesten ennél a cégnél, ahol vagyok és megkaptam az első visszajelzésem. Nem kevesebb, mint 100%-ot kaptam az első elemzésemen egy hónap után. Elvileg ilyen még nem volt, ami azt is mutatja, hogy talán tényleg gyorsan tanulok.

A munka mellett igyekszem közösségben lenni, azokban dolgozni, és szentelni időt kellemes beszélgetésekre, amik feltöltenek és segítenek indokot adni arra, hogy reggelente jókedvűen keljek fel és induljak el bárhova is.

Volt szerencsém egy nemzetközi vitaesten találkozni és meghallgatni hozzáértő és érdeklődő résztvevőket azzal kapcsolatban, hogy EU szkeptikusak-e a magyar fiatalok. Az, hogy én látom-e a pozitívumait, és hiszek-e benne nem kérdés. Szerencsére nem csak az én véleményem számít.

Emellett eltöltöttem egy hétvégét Rékával, volt szerencsém együtt reggelizni Mariettával, teázni Nándival, fociztam egy nagyon jót, söröztem és beszélgettem Peti barátommal és ma a budapesti új nemzedék közösségi terébe tértem be.

A boldogság csak döntés kérdése. Jelenleg úgy érzem jó döntéseket hozok.
A visszajelzések is ezt mutatják a tegnap cikk után (:

Kérsz valamit a joghurt mellé? – Egy kanalat

A hétvége több szempontból is nagyon szép volt. Visszatérve Kecskemétre találkoztam Istvánnal és Dalmával. Igazi öröm, ha arra gondolok, milyen jókat tudunk nevetni egy egyszerű pizza mellett.
Aznap este befejeztem a La Haine című filmet, ami eléggé elgondolkodtatott. Franciául néztem felirattal, de így is sokkolt. Még mindig vannak részek, amiket igyekszem feldolgozni.

Ma egy kellemeset reggeliztem Mariettával. A cím egy megtörtént párbeszédből kicsípett rész. A kedves pincérlány még egy mosolyt is hozott mellé. Talán kedves emberekkel kellene minden nap lennem.

Tökéletes zárása a napnak, Barnabás humora, a közös főzés és a TED videók böngészése. Megnéztem már 2-3-at franciául. Valami gyönyör, amit nem tudok könnyen leírni.

#100 boldog nap #7. nap


The weekend was amazing because of several reasons. Having returned to Kecskemét, I met István and Dalma. It has been a pleaure, how joyful can we still be, simply by eating together, and enjoying a few jokes.
That evening I finished the movie La Haine, which made me think over a few questions. I have seen it in French with English subtitles, but the effect is still unbelievable. There are still parts that I am trying to process.

Today I had a beautiful breakfast with Marietta. The title of the post( Would you like something to your joghurt? – No,just a spoon please) just happened in the morning between her and the waitress who also gave a big smile to us. Maybe I should spend my days with nice people only.

The perfect closure of the day was the houmor of Barnabás, the cooking and the browsing between TED talks. I have just seen 2-3 of them in French. It is a kind of beauty that is really hard to describe.

I also kno by now that I do not want to be in Kecskemét, in that place ever. It is rough to confess to myself, but still. “So far so good, it doesn’t matter how you fall, it is about how you land.”

I try to fall downside up. (:

#100 happy days #Day 7.

Goed bezig

A mai egy nagyon jó nap volt. Sikerült végezni a holland nyelvű fával a Duolingo nyelvtanuló programon. Nagyon finom kávét ittam. Vettem egy holland könyvet. Sok levelet írtam és találkoztam egy kedves hölggyel. A napot pedig mivel lehetne befejezni, ha nem egy kellemes vacsorával a lakótársammal?

#100 boldog nap #6. nap


Today was a really great day. Finally finished the Dutch language tree on Duolingo. I have had a really nice coffee. Have bought a Dutch book. Have written quite a few letters and I met a really nice woman.
What could be the perfect end of a day, if not a pleasent dinner with my amazing flatmate?

#100 happy days #Day 6


Vandaag is heel mooi geweest. Ik ben eindelijk klaar met de Nederlandse taalboom van Duolingo. Had een echt lekker koffietje. Een Nederlandse boek gekocht. Een paar mailtjes gestuurd en ik heb een mooi meisje ontmoet.
Wat zou een perfekt eind van zo een dag kunnen zijn, als niet een avondeten met mijn verbazingekkend huisgenoot?

#100 blije dagen #Dag 6

 

Ca va? Ja, alles in orde

Niemand zei dat het onmogelijk was, dus heb ik dat gedaan.

Nu voel ik gewoon zo. Deze week toonde mij dat ik niet kan stoppen. Als het elven een citrone geeft dan moet je maar limonade maken. Anders kan je de druk niet dragen. Normal gezien zijn deze maar zinnen dat zeggen niets, want wij gebruiken het te veel.

Dus laat maar de positive gebeurtenissen verzamelen:
– Deze week twee keer 4.5 km ben ik gelopen
– Een keer heb gevoetbalt
– Deze is mijn twede post op mijn blog en ik ben ook met de 100 blije dagen verdergegaan
– Van mijn jobs heb genieten
– Nieuwe redens heb gekregen
– Naar twee musiken van Belgie heb geluisterd. Een van Charis en een van Mitch.
Ik miss hem nu. Allebei de glimlachen dat ze hebben.

Heb ik dan iets anders nodig om blij te zijn?

# 100 blije dagen # Dag 5.