A boldogság és meglepetés minden pillanatban velünk van. 

Sok idő telt el a legutóbbi írásom óta. Lényegében január eleje óta Budapesten töltöttem majdnem minden időmet, mégsem éreztem magam jól. Dolgoztam egy szervezetben jó emberekkel, ellenben olyan munkában amire alkalmatlannak érzem magam. Ez a mai napig így van, mégsem ez az ami írásra késztet újra. 

Csütörtök délután óta Csongrádon voltam a volt osztálytársaimmal. Nagyon kellemes hétvége volt. Sokat úsztunk, olvastam és még jól is éreztem magam, hosszú idő után először. 

Pár hete elhatároztam magam, hogy hazaköltözök Kecskemétre, ami nagyon  sok boldogsággal tölt el. Várom, hogy számomra kedves emberekkel legyek körülvéve, hogy el tudjak járni úszni a dombhoz, hogy el tudjak járni focizni és, hogy újra boldogan kelek fel reggelente. Ez nem a város miatt, mint inkább magam miatt is lesz így. Ez a változás magamban már elkezdōdött. 

Pár perce pedig Karáról találkoztam Szűcs Levivel, akivel soha nem volt személyes kontaktom, annak ellenére, hogy mindig csodáltam mennyire daliás, ‘leventés’ volt. Szemeiben, mintha a múlt szemébe néztem volna. Öröm töltött el. Ő nem ismert meg, de ez nem csökkentette a boldogságom. Talán most ő is gondolkozik rajtam, és majd végül eszébe jut, hogyan is játszottam a húgával, Gerdával az óvodában. Ki tudja. 

Mindenesetre most Kengyel felé tartva örülök, hogy van Tecám, és örülök, hogy van hova mennem, ahol mosollyal fogadnak. 

Az élet mégis szép. Bármennyire hajlamosak is vagyunk néha elfelejteni. 


Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s