Ötlettelen

Jelenleg az vagyok. Meg boldog, meg kétségbeesett, meg kiábrándult, meg leginkább bizakodó.

Hosszú kihagyás után újra írok. Ez pedig nagyon jót tesz.

Az elmúlt hónapban voltam egy heret otthon. Nem volt ugyanaz. Szomorú voltam a magyar valósággal, annak ellenére, hogy fel voltam rá készülve valamennyire, és mégsem. Az összes gyűlölködő plakát, az összes szomorú ember és a tudatlanság.

Egy srác este 11-kor leszólítva mondhatni kicsalt tőlem 2000 forintot, amikor jegyet akartam venni Pesten a tömegközlekedésre a reptérre visszafelé Belgiumba. Szomorú voltam és sajnáltam, hogy ide kell lesüllyednie, és éreztem, hogy az az elégedett mosoly az arcán nem jelent jót. Remélem legalább egy jót evett belőle és nem elszívta.

Belgiumban jó volt újra naponta három nyelven beszélni. Talán ez az egyik tehetségem, hiszem nem az egyetlen. Jó volt találkozni rengeteg értelmiségi emberrel, sok ölelést kapni, sok tapsot. Élveztem minden csoporttal a csapatépítést, és sokat adtam nekik, igaz időközben csak az én szívem kezd kicsit elhidegülni. Ez Belgium vagy legalábbis ennek a cégnek ahol dolgoztam a hatása.

— És mindeközben, ahogy írok kapok egy képet ami boldoggabbá varázsol. Nem szűnik meg az a tűz soha sem, csak kicsit alább hagy. (:

Most hétfő hajnal van, és kedd este repülök haza. Már várom, biztosan szép lesz, igyekszem hogy széppé tegyem.
Aztán Litvánia és szabadság. Leginkább szabad vagyok mostanában, kérdés hogy ez mennyire jó.

Szeretnék zenét tanulni újra. Nagyon szeretem a zenét és a táncot. Nem tudom miért foglalkozom ezzel. (:

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s