Mooi weer vandaag

Csak úgy telnek a napok. Mennyire szomorú szokás az embereknél a felejtés. Itt arra a felejtésre gondolok, ami a mindennapokat illeti. Egyik nap telik és elmúlik a másik után, ahogy Latinovits írta egyik szerelmes levelében Ruttkai Évának :
“Múlunk és nem mulatunk. Az idő múlatja kedvét rajtunk.” Mennyire igaz, és én mégis szeretnék mulatni életem minden percében.

A mai napon kezdeményeztem egy megbeszélést amelynek lényege, hogy visszajelzéseket adunk egymásnak arról, hogyan is telt el az önkéntes programunk eddigi harmada vagyis 2 hónap, és ezen a találkozón lényegében először beszéltünk érzésekről. Csak hálás lehetek, hogy ez ma megtörtént, így nagyon boldogan telt a munka minden perce.
Vagyis majdnem…a délután folyamán megérkezett három 10 év körüli testvér az édesanyjukkal azzal a kéréssel, hogy szeretnék a “Blue Diamond” nevű tornyunkat megmászni, és én ennek olyannyira eleget akartam tenni, hogy felajánlottam a segítségem. Bár elfelejtettem azt a fontos információt, hogy még magam is a tériszonnyal folytatott harcom kellős közepén állok, így amikor a gyerekek a harmadik emelet magasságában másztak egy kötélen lógva, eléggé ijedt voltam, nemcsak saját magam, de helyettük is. Ha van a földön pokol, akkor azt sikerült átélni, mégis sikerült boldogan zárni a napot, miközben hazafelé biciklizve egy nagy felhő szakadt a nyakunkba.
Persze pár perccel később már égette a hátamat a napsütés miközben elkezdtem vacsorázni!

Valami ilyesmi a mosolyom ma.

The days are just passing. How sad habit is it for the people that they forget. Now I am thinking about that forgetting which is about the weekdays. One is just following and lasting after the other, as Latinovits Zoltán once wrote in a love letter to Ruttkai Éva:
“We are lasting and we do not have fun. The time is having its jokes on us.” How true is it, but still I would like to enjoy every day in every single minute of my life.
Today I initiated an evaluation, where the main point was to give feedback to each other with the organisation here, how do we feel, and after all I think it was the first time when we talked about emotions. I can be only thankful for this conversation, after this the whole workday was perfect.
I mean almost…in the afternoon three brothers about the age of 10 have just arrived here with their mother with the request of climbing our tower the “Blue Diamond”, and for this favour I wanted to do my best so hard, that I offered my own person as a help. However I forgot the really important fact, that I am still in the middle of the battle between the fear of height and me, so when the three children were hanging on one rope three floors  away from the ground, I was scared. Not just for my- but also instead of themselves. If there is hell on Earth, I had a long time today there, but by the other hand I could call it a happy day after all, while having cycling home we met a cloud, and it decided to rain cats an dogs.
Of course as I started to have my dinner the sun was burning my back!

Today my smile was something like this.

IMG_20160331_111700[1]

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s