Taní-tani / To teach / Te leren

A címben egy József Attila vers sorára utaltam, mivel nemrégen volt a magyar költészet napja.
Nagyon sokat tanulok a külföldi életem alatt. Ennek egyik legfőbb színtere az iskola, ahol hollandul tanulok. Ez egy általános iskola, aminek az emeletén foglal helyet a mi nyelviskolánk. Itt nagyon sok nemzet kap helyet maga mellett. A mi csoportunkban ez a szám 14, és mindenki csak tanulni szeretne. Ezeket az embereket szeretem, és biztos vagyok, hogy soha nem fogom őket elfelejteni.
Érdekes látni, hogyan is kezeli a nemrég történt terrorcselekmény eseményét az itteni oktatás, és hogyan reagál rá a magyar közvélemény az egyik ismert portál oldalán. Segítek, ég és föld a kettő.
És mi is történik, ha egy angol, egy mexikói és egy magyar bemegy egy belga vendéglőbe, hogy hollandul rendeljen 3 kávét, és beszélgessen egy jót?
– Semmi különös, ez történik, ha belátjuk, hogy mind egyformák vagyunk, és szeretjük egymást.

In the title, although in English and Dutch it is almost impossible to translate, I was referring to a well known Hungarian poet’s famous sentence, because the day of the Hungarian poetry just passed (11th April).
I learn a lot during my life abroad. The main place for this process is the school where I am learning the Dutch language. It is a primary school, of which has the etage with our classrooms. Many nationalities are represented here. In our group this number is 14, and everyone’s  goal is the same: to learn. I love this people, and I am simply sure, that I could not forget them never in my life.
It is quite interesting to see the difference between the reaction of the local education and a famous Hungarian news portal in the question of the terrible terror events which have just happened. I help: we cannot even compare the two.
And what happens if an English, a Mexican and a Hungarian go into a Belgian bar to order three coffees in Dutch?
– Nothing special. It happens when we admit that we are all the same, and we love each other.

In de titel, hoewel het is bijna onmogelijk te vertellen, ik heb over een zen van een Hongaars dichters echt bekent gedicht gedacht omdat de dag van de Hongaars dichtkunst was op Maandag.(11 de April)
Ik leer veel gedurende mijn tijd buitenland. Het meest van al in de school, waar ik de Nederlands taal wil leren. Het is een basisschool maar op de tweede niveau hebben wij onze leerkamer. Heel veel nationaliteiten zijn hier. In onze groep de nummer van dat is 14, en iedereen is hier voor de hetzelfde reden: om te leren. Ik hou van deze mensen, en ik ben zeker dat ik ga hem nooit vergeten.
Het is echt raar te zien hoe verschillend is de reactie op de aanslag, dat gebeurend  bijna een mand geleden, tussen de kinderen in de school en de mensen op de bekent internet pagina van een Hongaar krant.  Ik kan toch helpen: je kan de twee niet naar elkaar meten.
En wat ga gebeuren als een Engels, een Mexicaan en een Hongaar gaan erin een Belg taverne om drie koffietjes te drinken?
– Niets raar. Dat gebeurt toen wij bekennen dat wij zijn de hetzelfde, en wij houden van elkaar.

Carla Bruni

Advertisements

Who could ask for anything more?

Mit is tudnék mondani az elmúlt pár napról?

Nincsenek véletlenek, a boldogság mindenhol ott lapul az élet minden kis szegletében, még ha néha képesek is vagyunk elfelejteni. A hétvégi képzésen újra falat másztam, és megtettem mindent amiről azt gondoltam eddig, hogy számomra lehetetlen. Kezdem elhinni, hogy nincsenek korlátok.
A húsvéti szünet után voltam iskolában is, és újra találkoztam a barátokkal. Nagyon hálás vagyok, hogy ismerhetem ezeket az embereket.

Ma elmentem meglátogatni pár barátot Hágában, ami kicsit drágábbra sikerült mint gondoltam, de tökéletes volt, ha csak a vonatra gondolok, ahol mindenki négy nyelven beszél, vagy azokra a motiváló emberekre akik körülvesznek nem tehetek mást, mint hálás vagyok. Minden nap csodás. Ez a tény megkérdőjelezhetetlen!

What could I even say about the last few days?

There are no random reasons, neither events happening by mistake. The happiness is hiding behind every small moment of life, although we are sometimes willing to forget about this. On the training in the weekend I have climbed the wall again, and have done everything what I considered to be impossible for me. I am beginning to believe, there are no limits.
After the Easter holiday I have been in the school again, and having met the friends, I can say I am thankful that I have the chance to meet all of these people.

Today I decided to visit a few friends in Den Haag, which turned out to be a bit more expensive idea than I expected, but it was perfect. If I think about the train, where everyone has been speaking four languages, or about those motivating people I am surrounded with every day, I have nothing to do but being thankful. Every single day is amazing. This fact is unquestionable!

Wat kan ik zeggen over de vorige dagen?

Er zijn geen toevallen. De blijdschap is erachter elke hoek en elke kleine moment van het leven ofschoon wij kunnen dat soms vergeten. Bij de opleiding op de weekend heb ik op nieuw de muur klimmen, en ook heb alles gedaan wat ik dacht om onmogelijk voor mij te zijn. Ik begon te geloven dat er zijn geen grenzen.
Na de Paasvakantie had ik de eerste dag in school met de mensen die kan ik mijn vrienden heten. Ik kan zeggen , ik ben dankbaar deze mogelijkheid te hebben om deze mensen te ontmoeten.

Vandaag beslissende ik Den Haag en Don Bosco te bezoeken, wat blijde een beetje duurder te zijn als ik dat heb gedacht, maar het was super leuk. Als ik denk erover de trein waar iedereen minstens vier talen kan spreken of erover de mensen die geven motivatie voor mij, dan heb ik niets te doen maar dankbaar te zijn. Elke dag is mooi. Het is een geen twijfelachtig feit. (:

I got my love, Who could ask for anything more?

 

Ha az élet citromot ad, készíts limonádét!

Tegnap azt kívántam soha többé ne kelljen felelnem három ember életéért a tornyon. A kívánságom valóra vált, ma az enyémen kívül kilenc azaz 9 élet volt az én kezemben.
Délelőtt a legelső saját csoportomat vezettem, és újra megküzdöttem a magasságtól való félelmemmel. Egyre jobban megy. Sokaknak segítettem, és hihetetlen módon sütött a nap, miközben 10 percenként kaptunk egy kis jégesőt. Azt hiszem ma még az időjárás sem tudta mihez kezdjen magával annyi lehetősége volt. Egyszerűen nem tudott választani.
Csak egy felsorolás, mi mindent tettem is ma:

  • Torony, csoportvezetés
  • Kajak kölcsönzés végzése, kajakok javítása
  • Beülő övek és sisakok kikészítése
  • Evezőjavítás
  • Egy faajtó beszögelése
  • Este labdarúgást játszani
  • Boldognak lenni

Egyre többször ébredek rá, mennyi minden és mindenki fog hiányozni ebből az országból.
Hazafelé az edzésről Mitchcsel beszélgettem, és egy új gyöngyszemre találtam, ami a zenét illeti neki köszönhetően. Ezt ma meg is mutatom alul.
Egy újabb szép nap telt el. Ha mindez nem volna elég, miközben ezt a bejegyzést írtam kiborítottam a kis üveg söröm, ami talán egy jelzés, hogy idebent nem ártana felmosni. Legalább tiszta lesz a szobám is. (:

Yesterday, my only wish was to not be responsible for the life of three people again on the Blue Diamond. My wish came true, because today besides mine I had the life of nine so 9 lives in my hands.
In the morning I started today with my first own group, and I had the fight again with the height. It goes better and better. I helped as many as I could, and it was unbelievable how the sun was shining, meanwhile in every ten minutes we had a smaller hailstorm. I guess today the weather did not know neither what to do, it had so many possibilities. It simply could not choose.
Just a list, how many things have I done today:

  • Tower, guiding a group
  • Kayak loaning and kayak repairing
  • Preparation of safety belts and helmets
  • Rower repairing
  • Nailing a wooden door
  • At night playing football
  • Being happy I am just coming to the point more and more that I realise how many things and people will I miss from this country.

On the way back home with Mitch, we were talking, and I have just found a new pearl in the ocean of music thanks to him. I show it below.
An other nice day just pasts. If it were not enough, when I was writing this post I have knocked my small bottle of beer to the ground, which is maybe just a sign that I should also mop my room.
At least my room will also be clear. (:

En nu voor de eerste keer probeer ik ook in Nederlands schrijven. Als ik een paar fout heb, jullie kunnen dat vergeten. (:
Gisteren mijn allen wens was niet op nieuwe  voor drie levens verantwoordelijk zijn op de Blue Diamond. Mijn wens word vandaag werkelijkheid. Ik had niet  drie maar negen dus 9 levens in mijn handen en ook mijn.
In de morgen heb ik alleen met mijn eerst eigen group begonnen, en ik had op nieuwe het gevecht tussen me en de hoogtevrees. Het is beter en beter met elke dag. Ik hielp iedereen dat ik kon, en het is ongelofelijk hoe veel zon hadden wij met een kleine hagel in elke 10 minuten. Ik denk vandaag de weer wist niet wat moet hij doen, het had so veel mogelijkheid. Het kon eenvoudig niet kiesen.
Slechts een lijstje over hoe veel heb ik vandaag gedaan:

  • De toren , een groep leiden
  • Kayak verhuren, repareren
  • Voor bereiding van de gordels en de helmen
  • Paddelen repareren
  • Repareren en palletje
  • In de avond voetbal spelen
  • Blij te zijn

Ik ben meer en meer zeker hoe veel dingen en mensen ga ik missen van deze land.
Terug naar huis in de auto wij hebben met Mitch gesproken en ik heb een heel mooie liedje gevonden bedankt voor hem. Ik ga het beneden tonen.
Dus een andere leuke dag vergaat. Als het is niet genoeg, ik heb mijn bier  op de tafel vergooien. Misschien is het een teken dat ik moet opruimen in mijn kamer.
Minstens het ga ook schoon zijn. (:

Jack Johnson

Mooi weer vandaag

Csak úgy telnek a napok. Mennyire szomorú szokás az embereknél a felejtés. Itt arra a felejtésre gondolok, ami a mindennapokat illeti. Egyik nap telik és elmúlik a másik után, ahogy Latinovits írta egyik szerelmes levelében Ruttkai Évának :
“Múlunk és nem mulatunk. Az idő múlatja kedvét rajtunk.” Mennyire igaz, és én mégis szeretnék mulatni életem minden percében.

A mai napon kezdeményeztem egy megbeszélést amelynek lényege, hogy visszajelzéseket adunk egymásnak arról, hogyan is telt el az önkéntes programunk eddigi harmada vagyis 2 hónap, és ezen a találkozón lényegében először beszéltünk érzésekről. Csak hálás lehetek, hogy ez ma megtörtént, így nagyon boldogan telt a munka minden perce.
Vagyis majdnem…a délután folyamán megérkezett három 10 év körüli testvér az édesanyjukkal azzal a kéréssel, hogy szeretnék a “Blue Diamond” nevű tornyunkat megmászni, és én ennek olyannyira eleget akartam tenni, hogy felajánlottam a segítségem. Bár elfelejtettem azt a fontos információt, hogy még magam is a tériszonnyal folytatott harcom kellős közepén állok, így amikor a gyerekek a harmadik emelet magasságában másztak egy kötélen lógva, eléggé ijedt voltam, nemcsak saját magam, de helyettük is. Ha van a földön pokol, akkor azt sikerült átélni, mégis sikerült boldogan zárni a napot, miközben hazafelé biciklizve egy nagy felhő szakadt a nyakunkba.
Persze pár perccel később már égette a hátamat a napsütés miközben elkezdtem vacsorázni!

Valami ilyesmi a mosolyom ma.

The days are just passing. How sad habit is it for the people that they forget. Now I am thinking about that forgetting which is about the weekdays. One is just following and lasting after the other, as Latinovits Zoltán once wrote in a love letter to Ruttkai Éva:
“We are lasting and we do not have fun. The time is having its jokes on us.” How true is it, but still I would like to enjoy every day in every single minute of my life.
Today I initiated an evaluation, where the main point was to give feedback to each other with the organisation here, how do we feel, and after all I think it was the first time when we talked about emotions. I can be only thankful for this conversation, after this the whole workday was perfect.
I mean almost…in the afternoon three brothers about the age of 10 have just arrived here with their mother with the request of climbing our tower the “Blue Diamond”, and for this favour I wanted to do my best so hard, that I offered my own person as a help. However I forgot the really important fact, that I am still in the middle of the battle between the fear of height and me, so when the three children were hanging on one rope three floors  away from the ground, I was scared. Not just for my- but also instead of themselves. If there is hell on Earth, I had a long time today there, but by the other hand I could call it a happy day after all, while having cycling home we met a cloud, and it decided to rain cats an dogs.
Of course as I started to have my dinner the sun was burning my back!

Today my smile was something like this.

IMG_20160331_111700[1]